Sziasztok :) Gondoltam felrakom az egyik kis r�vid t�rt�netemet, ez el�g r�gi tal�n tavaly �v elej�n �rtam. :) El�rhet� a fanficc modulban is :) J� olvasgat�st

�lt egyszer egy angyal. Az angyal annyira tiszta, �rtatlan, �s j�s�gos volt, mint egy �jsz�l�tt gyermek. Nem ismerte, a b�natot, csak annyira amennyit a F�ldre tekintve l�tott. Sosem ismerte a szerelmet, �s a csal�d�st sem. Nem �rtette, hogy lehet valaki oly kegyetlen �l�l�ny, mint egy haland�. Aki p�nz�rt, szerelem�rt, hatalom�rt k�pes t�rsai �let�t venni. Mi�rt ennyire fontos a szerelem, mi�rt ennyire fontos a p�nz, �s a hatalom? A l�ny figyelte a F�ldet, m�g nem egyszer felfigyelt egy f�rfira. De � nem egy k�z�ns�ges f�rfi volt. Egy d�mon, akit Luciferrel egy�tt sz�m�ztek a pokolba, egy megt�rt, gonosz l�lek. A d�mon a F�ld�n �lt, de egyed�l volt. Kitasz�tottk�nt �lte �let�t az emberek k�z�tt, senki meg nem �rtette b�nat�t, senki meg nem hallgatta panasz�t. Az angyal olyas valamit tett, amit eddig m�g soha. Szavakat suttogott az �jszak�ba, amit csak a d�mon hallhatott, f�nyt vitt a f�rfi, s�t�t, k�d�s lelk�be. Fel�bresztett benne olyan �rzelmeket, mint a lelkiismeret, a sajn�lat a megsz�n�s. A d�mon egyszer az �g fel� fordult �s k�mlelte az eget. �rezte, nincs egyed�l. Valahol a lelke m�ly�n �rezte a szeretetet a t�r�d�st, olyan �rz�seket, amiket eddig m�g eg�sz �let�ben nem �rzett. Az angyal egyszer csak al�sz�llt a F�ldre, s�r� h�pelyhek k�s�ret�ben. A d�mon azonnal tudta, � volt az aki �letet lehelt elsorvadt sz�v�be. Ekkor mag�hoz �lelte az angyalt �s �gy sz�lt:

„...Ha mindenki ilyen j�s�gos lenne, mint te, nem lenne sz�ks�g a pokolra. Megsz�ntad azt, aki sz�nalomra sem m�ltathat�....”

�s ekkor t�rt�nt. A d�mon �s az angyal egym�sba szeretett.

Az angyal visszat�rt a mennyekbe, �s v�laszt�s el�tt �llt. Tudta, hogy ha a d�mont v�lasztja, letasz�tj�k �t is, �s t�bbet nem teheti be a l�b�t halhatatlan f�ldre. De a l�ny hajthatatlan volt. Az arkangyalok el� vezetette mag�t, �s elmondta sz�ve panasz�t. Annyira szereti a d�mont, hogy ak�r k�pes halhatatlanl�t�t is fel�ldozni �rte. Az arkangyalok nem �rett�k meg ezeket a f�ldi �rz�seket ez�rt el�ld�zt�k a l�nyt . �gy, nem volt sem haland� sem angyal t�bb�. A F�ld �s a Mennyorsz�g k�z�tt maradt. A l�ny megkereste a d�mont. Elmondta neki, hogy eldobta �rte angyal mivolt�t. D�mon m�g az nap este meg�g�rte a l�nynak, hogy v�rja ki a holnapi naplement�t, �s egy�tt mennek el, egy�tt sz�knek el a figyel� szemek el�l. Csak v�rja ki a naplement�t. Az angyal v�rt �s v�rt. Eg�sz reggel, eg�sz d�lben, eg�sz d�lut�n. De a d�mon nem j�tt. Az angyal rem�nykedett. Tal�n k�sik, ez�rt v�rt, m�g a nap lenem sz�llt. Az �gre s�t�t f�tyolt h�zott az �jszaka. Csillagok sem voltak. A l�ny sz�ve megtelt haraggal, d�lt-f�lt benne ak�r egy vihar. Halk szavakkal suttogta a sz�lbe

"B�ztam benned, de elment�l, neked adtam a l�temet...de te elveszt�l”

A l�ny ekkor kezdte meg�rteni, mi�rt oly fontos az emberek sz�v�nek a szerelem, a boldogs�g. Meg�rtette, mi is az a csal�d�s. Mert ritka a teljes boldogs�g, a j� �s a rossz k�zen fogva j�rnak, egym�st soha el nem hagyj�k. Elj�tt a hajnal, �s az angyal tudta, elj�tt a b�cs� ideje is. Az �gre emelte tekintet�t, amib�l s�r� z�pores�k�nt potyogtak a k�nnyek. A l�ny felemelkedet a F�ld �s a Mennyorsz�g k�z�, �s lelk�t adta a felkel� Nap els� sugarainak. A l�ny utols� szavaival k�ny�rg�tt, egy szebb �s jobb holnap�rt, hogy az emberek mindig eml�kezzenek arra, milyen fontos a boldogs�g, �s az egym�s ir�nti felt�tlen szeretet.

A F�ldet s�r� es�, �s k�d bor�totta el. �s az angyallal egy�tt elt�nt m�g valami a F�ldr�l, Elt�nt a bizalom, a boldogs�g.